Bernek Péter négy olimpián is szerepelt, ám egyéni számban egyszer sem került a döntőbe. A magyar úszóban ennek ellenére nincs hiányérzet a pályafutását illetően.
Visszanézve elégedett vagyok azzal, amit elértem. Mindig is hangoztattam, hogy nem én voltam a világ legtehetségesebb úszója, ha a nyers technikát, a vízfekvést, a mozgástanulást nézzük. De szerencsére a tehetség nem csak ezekből áll,
a teherbírás, az állóképesség, a mentális erő mind hozzátartozik, és idevenném a szülői hátteret is, ami nem tehetségfaktor, mégis fontos.
Anyuék kocsmát vittek Kőbányán, hajnali négykor keltek, de így is óriási feladat hárult rájuk, mert 5.30-ra vinni kellett az uszodába, aztán iskola után vissza. Ha ők nincsenek, sosem lettem volna élsportoló. Kiskoromban eleinte nem vonzott az úszás, volt, hogy eldugtam a gatyámat, és azt mondtam, otthon maradt, de egy hét után lebuktam vele.
Akkor és később sem erőltettek semmit, idővel magamtól szerettem meg, és azért csináltam. Ha van valami, amit megbántam a pályafutásomban, akkor az, hogy a 2012-ben szerzett első Európa-bajnoki érmeimet nem becsültem meg jobban. Semmilyen eredménynek tekintettem őket, nem számítottak" – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Bernek.
Bernek tizennégy évesen került Turi Györgyhöz, akinek irányításával egészen 2014-ig készült. Elmondása szerint az akkori úszodai légkör annyira megviselte, hogy azt fontolgatta, befejezi az úszást. Végül a pályafutását Cseh László mentette meg, ettől függetlenül nincs benne harag korábbi edzője iránt.
Cseh Laci ült le velem beszélgetni, aki már világbajnok volt, példaképként néztem fel rá, és tudott adni egy lökést, hogy folytassam, de időről időre besokalltam. Nem emberként volt bajom Gyuri bácsival, egyszerűen nem tudtunk úgy együtt dolgozni, hogy az számomra kifizetődő lett volna. Voltak szép eredményeink, de én más módszer szerint szerettem volna készülni, több újításra vágytam, mert az új impulzusok miatt tudunk fejlődni.
Az elválás után nem volt felhőtlen a viszony, de én nem haragszom rá, és láthattuk, hogy kinevelődtek a kezei között világszínvonalú úszók. Az lehetett a gond, hogy a tizennégy éves gyerekből felnőtt lettem,
és szerintem nemcsak Gyuri bácsinak, hanem sok más edzőnek is nehéz ilyenkor, hogy ne még mindig azt a gyereket lássa maga előtt, akinek minden gondolatát igazgatni kell. Ezt a falat nehéz áttörni, nálunk csak Cseh Lacinak sikerült, neki is úgy-ahogy".
Bernek a 2014-es berlini Eb után mélypontra zuhant, majd Nagy Péterrel folytatta pályafutását, akivel a karrierje legszebb eredményeit érte el, többek között világbajnoki címet 400 m gyorson. A 2016-os windsori rövid pályás vb előtt óriási nehézségekkel küzdött, ugyanis a torna előtt vesztette el az édesapját, azonban derekasan helytállt a döntőben, és végül bronzérmet nyert.
"Amikor hazaértem a 2016-os olimpia előtti edzőtáborból, apa akkor került kórházba. Nem mondták el nekem, mekkora a baj, mert néhány nappal később már utaznom kellett az olimpiára, de sejtettem, hogy nem egy megfázásról volt szó. Hogy Rióban nem jöttek az eredmények, azt abszolút nem fogom erre, már előtte is feszült voltam, nem úgy mentek az edzések, ahogy kellett volna. Amikor hazajöttem, akkor tudtam meg a pontos diagnózist, és szeptemberben bekövetkezett a baj. Összesen két napot hagytam ki az edzésekből, egyet hétfőn, miután szombaton elment, és egyet a temetés miatt. Hamarosan egy vietnámi edzőtáborba is elutaztam, ami egy hongkongi versennyel zárult. Ez segített.
Amikor vége volt az úszásnak vagy a kondizásnak, akkor rám szakadt a gyász, elöntött a fájdalom,
de nem lehetett egész nap edzeni" - emlékezett vissza Bernek.
Tizenhárom éven át tartó profi pályafutás után aztán némileg váratlanul bejelentette a visszavonulását, ugyanis a teste jelzett számára, hogy itt az idő valami mást csinálni. Majd tavaly januárban az egyik legismertebb és legagresszívabb bőrdaganatos megbetegedést, a melanómát fedezték fel nála, majd Bernek elárulta, hogy a betegsége óta átértékelte az életét, és most már a háttérbe húzódva, a feleségének és a két kisfiának él.
"Csak mostanában fogom fel a betegség súlyát.
A fényképek alapján már három éve ott volt a lábamon az anyajegy, amiről a szövettan kiderítette, hogy négyes stádiumú melanoma. Nem vagyok egy orvoshoz járó típus, de talán előbb is kiderülhetett volna. Néhány napon belül eltávolították, és minden vizsgálat negatív lett, ahogy azóta a háromhavi kontrollok is. Az biztos, hogy ilyenkor elgondolkodik az ember, és átértékel néhány dolgot az életben" - mondta az egykori klasszis.
A Bernek Béterrel készített teljes interjút ide kattintva olvashatja el.