A baleset óta szó szerint szellemvárossá vált egykori szovjet mintatelepülést tervezetten az erőmű dolgozóinak szánták, és 1970. február 4-án kezdték el építeni.
Rohamtempóban készült, egy őserdő helyén, amelyet teljesen kiirtottak a munkák miatt.
A kedvelt és nyugalmat árasztó kiránduló célpont helyén rövid idő alatt igazi „Szovjetunió-féle" mintatelepülés létesült, amely végül 1979-ben – immár Pripjaty néven nyerte el a városi rangot.
A bővülés nem állt meg, sőt egészen a katasztrófa időpontjáig, 1986. április 26-ig töretlen maradt. A becslések szerint a robbanás időpontjában 49 400-an éltek ott, és a lakók átlagéletkora mindössze 25 év volt, akiknek több mint a felét gyerekek tették ki:
Pripjatyban minden évben felvonulásokat rendeztek, amelyek a szovjet naptár jelentős eseményeit jelezték. A katasztrófa napján a város lakossága már a május elsejéhez és a győzelem napjához (május 9-én, a második világháborúban Németország felett aratott szovjet diadalt ünnepelve) köthető ünnepségekre készült.
Sőt a régóta várt vidámpark is 1986. májusának első napján nyitotta volna meg a kapuit.
Az alábbi képen a csernobili atomerőmű fő adminisztrációs épületének bejárata látható, inspiráló pártszlogenekkel a tetőn és az ablakok fölött. Az üzem mindössze két mérföldre volt Pripjatytól:
A Kommunista Párt és a moszkvai szovjet energiaügyi minisztérium gondoskodott arról, hogy Pripjaty előkelőbb legyen, mint a Szovjetunió sok nagyobb városa. Az alábbi képen a Kurchatov utca és a városba vezető körút, a Lenina Prospekt látható, balra a Raduga áruházzal. Viktor Brukhanov üzemigazgató, az atomerőmű sok vezető munkatársához hasonlóan, családjával az üzlet feletti elegáns lakásokban élt.
A boltokban olyan élelmiszerek és háztartási cikkek voltak kaphatók, amelyek még Kijevben sem.
A képen látható áruház fotója nem sokkal azután készült, hogy Csernobil első reaktorát 1977-ben üzembe helyezték:
A cikk még nem ért véget, lapozzon!